A Keresztek Hegye

A KERESZTEK HEGYE

A Keresztek Hegye - Kryziu Kalnas -, melyen sok százezer kereszt található, a litván nemzeti identitás emlékműve, kifejezője a kereszténység, Krisztus és keresztje iránti hűségnek és bizalomnak, tanúja az emberek spontán vallásosságának. Nem a fájdalom és a halál, hanem a hit, a szeretet és az áldozatvállalás szimbóluma.

A Keresztek Hegye - egy 60 m hosszú és 40-50 m széles domb - egy kis ipari várostól, Siauliaitól 12 km-re északra, szántóföldek közepén található. Siauliai városa 1236-ban keletkezett, a 14. században elfoglalták a Teuton lovagok. A keresztek elhelyezésének hagyománya ebből az időszakból ered, és valószínűleg első jele volt a litvánoknak az idegen betolakodók elleni szembefordulásának. A középkorban a Keresztek Hegye a litván katolicizmus számára békés ellenállást jelentett az elnyomás ellen. Siauliait 1795-ben kebelezte be Oroszország. A Keresztek Hegyéről az első írásos emlékek 1850-ből valók, de úgy tűnik, hogy már az 1831-es parasztlázadás áldozatainak hozzátartozói kereszteket helyeztek el itt, mivel a cári kormány nem engedélyezte, hogy a családok halottaikat illő módon temessék el. A keresztek száma tovább szaporodott az 1863-as felkelés után. A 20. század elejére a Keresztek Hegye széles körben ismert zarándokhellyé, tömegek számára az imádkozás helyévé vált.

A második világháborúban Németország elfoglalta a területet, majd a háború végén visszakerült Oroszországhoz. 1991-ig - Litvánia függetlenné válásáig - Siauliai a Litván Szovjet Szocialista Köztársaság része volt, így a Szovjetunióhoz tartozott. A szovjeturalom idején a Keresztek Hegyére való zarándoklat a litván nemzeti érzés és a névtelen, de makacs rendszer elleni ellenállás kifejezése volt. A szovjetek a kereszteket és a hegyet ellenséges és ártalmas jelképnek tekintették. 1961-ben a fa kereszteket összetörték és felgyújtották, a kő és beton kereszteket lerombolták és eltemették, a terület elborította a fémhulladék és a szennyvíz. Az 1973-75 közötti időben évente mintegy félezer keresztet semmisítettek meg és tettek a földdel egyenlővé titokban. A megszentségtelenítések után a helyi lakosok és a Litvánia minden részéből érkező zarándokok gyorsan új kereszteket állítottak fel a szent hegyen. Később a taktika egyre ravaszabb lett: a "nem művészi értékű" kereszteket lebontották, elhíresztelték, hogy különböző járványok terjednek a környéken, így akarva az embereket távol tartani a hegytől, vagy a rendőrség egyszerűen lezárta az odavezető utakat, a hegyet pedig a szovjet hadsereg és a KGB őrizte.

A FAFCE KERESZTJE

Az 1988-as politikai változás után a szent hegy híre gyorsan elterjedt az egész világon és minden évben sok ezer zarándok látogatja meg. Különösen II. János Pál pápa 1993 szept. 7-i látogatása után irányult rá a figyelem. A Szentatya innen áldotta meg Litvánia és az egész keresztény Európa összes népét. A pápát rendkívüli módon megérintette a hely szelleme, az ellene 1981-ben elkövetett merénylettel kapcsolatban saját egészségéért is imádkozott itt. Az általa adományozott óriási kőkeresztet a hegy lábánál helyezték el. 1994-ben, az olaszországi Verna-hegyi ferences kolostorban tett látogatása után a Szentatya bátorította a testvéreket: építsenek egy kolostort a Keresztek Hegyén. A ferencesek a hegytől 300 méterre felépítették kolostorukat, amelynek 16 cellájából irányítják ma a litván Szt. Kazimir ferences tartományt, és gondozzák a Keresztek Hegyét. A kolostor nyitva áll a csendre és békére vágyó zarándokok számára is. A hegy közelében tervezik megépíteni a Szt. Klára kolostort is. 1997 óta minden július utolsó vasárnapján tartanak ünnepi ájtatosságot a hegyen.

A lelkes siauliaiak többször tettek kísérletet a keresztek összeszámlálására. A politikai változás után 14 387 keresztet találtak, ma már a keresztek száma megszámolhatatlan. A fából pompásan kifaragott, vagy fémből készült, helyenként 3 m magas keresztekre számtalan apró keresztet függesztettek fel. Egy órába is beletelik, míg a zarándokok végig járják az ezernyi kereszt között húzódó ösvényeket. Minden keresztnek meg van a maga története, mesélnek egyéni és tömegszerencsétlenségekről, katasztrófákról, emberi sikerekről és háborús áldozatokról. Például keresztet állítottak itt az "Estonia" komphajó hajtörése után, a háborúban eltűnt katonák és partizánok emlékére, nemzeti hősök tiszteletére. A nagyobb kereszteket rózsafüzérek, Jézus és szentek képei, szobrai, litván hazafiak fotói is díszítik. Minden látogató hagy itt egy keresztet, vagy rózsafüzért. Ha nem hozott magával semmit, akkor is egy kis kavicsot, ágacskát, vagy fűcsomót tesz a hegyre. Szeles napokon a kereszt-erdőn átsuhanó szél össze-összekoccantja a felfüggesztett kegytárgyakat, ez a zene egyedülállóan szép.

VISSZA AZ ESEMÉNYEKHEZ